Hírek » Gyenes Mihály tér története | Erea Ingatlanközvetítő Hálózat – Új és használt ingatlanok kiemelt értékesítője Kecskeméten

A sok éves tetszhalott állapot és méltánytalan elhanyagoltság után új erőre kapott Kecskemét belvárosának kedvelt pihenőhelye: a Gyenes Mihály tér. Ki gondolná, hogy a város szívébe vezető keskeny zöldfolyosó milyen fontos szerepet töltött be városunk kialakulásában. A téren átsétálva aligha gondolnánk, hogy 175 évvel korábban ugyanezen a helyen még lápos-mocsaras tó terült el. Ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük a legelején.

 A kezdtetek

Ahhoz hogy megértsük ennek a területnek jelentőségét vissza kell tekintenünk egészen a X-XI. századig.

Kecskemét a Duna-Tisza közti homokhátság legmagasabb pontján fekszik, a Duna által épített hordalékkúpon. A homokos-iszapos, gyenge minőségű talaj, csekély tápanyagtartalmából és víztározó képességéből, valamit a szélsőségesen száraz klimatikus viszonyaiból fakadóan a gabonafélék termesztésére alkalmatlannak bizonyult. A kedvezőtlen természeti adottságok állandó település kialakulását nem indokolták, hiszen az ide települni vágyók komoly erőfeszítések árán tudták volna megtermelni a betevő falatot.

A fentebb taglalt viszonyok alapján felmerül a kérdés: hogyan alakulhatott ki a mai Kecskemét csírája, milyen tényezőknek köszönhetően fejlődhetett mezővárossá? A választ a terület kedvező geopolitikai helyzete adja meg. A mai Kecskemét létezését nagy valószínűséggel helyzeti energiáinak köszönheti: forgalmas kereskedelmi útvonalak kereszteződésében feküdt, ez jelentette a településképző erők gyújtópontját.

Városunk kialakulására maradéktalan magyarázat még nem született, de nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy kb. a XI. századtól volt állandó lakossága a környéknek. Az egykori 200-300 lakosú, 30-40 kunyhóból álló falucskát Északnyugat - Délkelet irányba patak szelte ketté.

A Gyenes Mihály tér 1821-ben

Hogyan kapcsolódnak a viskók és a patak a Gyenes tér történetéhez?

Az összefüggés szemléltetéséhez rövid virtuális sétára invitálom az olvasót! A hajdan volt patak vonalát követjük: a Csongrádi utcából indulva a Főtér északi oldalával párhuzamosan haladva, a Piaristák terére érkezünk, majd a Lővei Klára Kollégium tömbjét hátunk mögött hagyva enyhe lejtőn jutunk a térre. (Az akadálymentesítést megelőzően pár lépcsőfok jelezte a térszint esését.) Itt a mai Gyenes tér alacsonyabban fekvő területén terebélyesedett szét a patak.

A kis település lakói letelepedésük után zsilippel halastóvá duzzasztották a lelassult patakot, s ez az állóvíz vált az itt áthaladó utak delelőhelyévé, ahol állataikat pihentették -itattatták. Innen a tó neve: Déllő később Dellő tó. A zsilip és patakon átvezető híd nagy valószínűséggel a Piaristák terén állhatott, s itt alakulhatott ki a település központja is. Azonban az 1241-es tatárjárás idején a falu elpusztult. Lakói elmenekültek, s a sorsára hagyott patak mocsárrá változtatta települést. A veszély elmúltával visszatérő lakosok a mai városközpont területén építették fel új településüket.

A török időktől kezdve Kecskemét lakosságszáma és területe gyors ütemben növekedett. A településen kívül eső mocsaras területet lassan körbenőtte a város és a tó egyre inkább kerékkötőjévé vált a fejlődésnek. Már a XIX. század első harmadában parázs viták tárgya volt a tó sorsa. Lelkes hívei szerint a Kecskemétet igen gyakran meglátogató tűzvész idején jelentősége felbecsülhetetlen, hiszen a hosszan elnyúló vízfelület egyszerre több lajtos kocsi megtöltését is lehetővé tette, nem megfeledkezve arról a tényről, hogy a környék csapadékvízét is ide gyűjtötték. Rosszallói szerint „dögletes levegőt” árasztott a posványos állóvíz.

A Gyenes Mihály tér 1860-ban

A vitára Gyenes Mihály, a város jeles mérnöke tett pontot 1834-ben: tervei alapján épített csatornával megkezdték a lecsapolását a város belvízszabályozásának részeként. A lecsapolt területet feltöltötték és 1837-ben ligetet alakították ki a helyén, melynek faállománya kis híján kipusztult a 1880-as belvíz idején. A víz elvezetése után újjáépítették a parkot: padokat helyeztek ki, közvilágítással látták el, sövénnyel vették körül. A megújult liget kedvelt helye lett a kikapcsolódásra vágyó polgároknak. A pihenésre vágyók kényelmét szolgálta a másfél hektáros terület közepén felépült cukrászda és zenekari kioszk.

A tó legendája

„A Déllő-tóról egykor legenda élt a kecskeméti nép ajkán. A helyiek szerint a lázadó főúr, Ajtony ellen hadba induló Szent István király serege a Déllő-tó mellékén ütötte föl pihenő táborát. A nyugalomra vágyó harcosokat azonban légnyi kiéhezett szúnyog támadta meg. Egy darabig csak csapkodták a vérre szomjazó apró, szárnyas ellenséget, de végül kezdték elveszíteni türelmüket. - Uram – kérték királyukat -, vígy bennünket igazi csatába, hadd harcoljunk érted, ahogy vitézekhez illik, de ments meg bennünket ezektől a zümmögő vérszopóktól. A király nyugalomra intette embereit és visszahúzódott sátrába imádkozni. Hamarosan csoda történt: hatalmas forgószél kerekedett és egy fuvallatra elsöpörte a szúnyogokat”.

A Gyenes Mihály tér 1862-ben

Névváltoztatási bonyodalmak

Egy-egy település közterületeinek elnevezése markánsan követi a társadalmi-politikai változásokat. Kitűnő példa a mai Gyenes Mihály tér és Dellő utca elnevezéseinek változása. Az előbbi az elmúlt 175 évben alkalommal, míg az utóbbi utcán alkalommal kellett lecserélni a névtáblákat.

Kecskemét első közparkja 1850-től a teret határoló Séta sor néven szerepelt a térképeken. Egészen 1907-ig nem volt önálló elnevezése a ligetnek, csupán ekkor kapta a Gyenes tér nevet, elválasztva a Séta sortól.

A Sétatér egészen a XX. század közepéig a városi polgárság szórakozásának színtereként funkcionált. A második világégéssel azonban gyökeres változás állt be. 1945 őszén végigsöpört a front Kecskeméten városán is, magával hozva az új társadalmi berendezkedést. Az új ideológia jegyében a korábbi szellemiség értékrendjét tükröző közterületek elnevezését is megváltoztatták.

A Gyenes tér az 1950-es évektől már Marx térként szerepelt a kataszteren, s csupán 1992-ben kapta vissza nevét. Ekkor nyerte el mai névalakját; keresztnévvel kiegészítve már Gyenes Mihály tér került a névtáblákra.

A tó emlékét őrző Dellő utca 1850-ben kapta nevét, majd 1955-ben a Tanácsköztársaság helyi mártírjának emlékére Szűcs Lajosné utcára változtatták. 1992-ben Sántha György nevét vette fel, azonban alig egy évig viselte a város híres poétájának nevét. Az utca lakói aláírásgyűjtéssel és a városházi közgyűlésen kifejtett tiltakozásukkal szerették volna elérni az eredeti utcanév visszaállítását. Annak ellenére hogy a költő szülőháza az utcában állt, a lakók nyomásgyakorlása eredményesnek bizonyult, így 1993 áprilisában határozat született a Dellő név visszaállításáról. 2000 novemberében képviselői indítványt nyújtottak be a névváltozás ügyében, de a Közgyűlés megtartotta a Dellő utca nevét.

Végezetül érdemes megemlíteni, hogy mind a Gyenes Mihály tér, illetve a Dellő utca neve névváltoztatási védettség alatt áll.

A Gyenes Mihály tér 1915-ben

A Gyenes tér történetét felidézve könnyedén beláthatja a kedves olvasó, hogy ez a látszólag egyszerű közterület milyen komoly szerepet töltött be Kecskemét kialakulásában.

Ha legközelebb munkába, iskolába, boltba vagy csak buliba igyekezve átvágunk a téren jusson eszünkbe: az árnyas liget valaha városunk bölcsője volt.

A Gyenes Mihály tér napjainkban

Forrás:Karácsonyi Gábor (Kecskeméten.hu)

« Vissza